Települési értékekről, problémákról Vásárosmiskén

Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóság

Az Ifjúsági Honismereti Műhelysorozat 2019. augusztus 7-i foglalkozására Vásárosmiskén a Levendula-házban került sor. A fiatalok ezúttal a településük értékeit és problémáit járták körbe.

A műhelyfoglalkozásnak az a mintegy 350 fős község adott helyet, ahová a vásárosmiskei résztvevők hívták meg a csoportot. A program helyszíne mellett háromnegyed hektáron 12 ezer tő levendulát termesztenek, amelynek az ’50-es évek óta van hagyománya a községben. A növény sokrétű feldolgozása a Levendula-házban zajlik, de szalmadíszeket is készítenek, csuhéfonást és ostyasütést is végeznek itt. Az épületben 65 megváltozott munkaképességű embernek biztosítanak munkalehetőséget; a dolgozók és az ide látogatók egészségének javítását Kneipp-gyalogösvény segíti. Jó minta ez a vállalkozás a kulturális alapú gazdaságfejlesztésre.

A műhely kezdetén Kuglics Gábor módszertani referens ismertette a résztvevőkkel, hogy a napi téma a települések értékeinek és problémáinak beazonosítása lesz. Bemelegítésként a résztvevők egy játékos tréningfoglalkozás során azt a tudásukat ismertették a többiekkel, amivel ők tudják segíteni a lakóhelyük közösségét. A műsorban szerepléstől kezdve a rendezvényszervező képességen át a zenetudásig és a nyelvtudásig sok minden előjött.

Rajzkészségüket vették elő a fiatalok a következő feladat megoldásához, ahol csoportmunkában dolgoztak. Károly Andrea módszertani referens arra kérte a három csapatot, hogy rajzolják meg a településük új címerét. A címerpajzs három mezőjében olyan természeti, épített és szellemi értéket szerepeltettek, amit a helyi közvélemény értéknek tekint, a negyedik mezőbe pedig bármi kerülhetett, amit a fiatalok értéknek gondoltak a jövőbemutató céljaik megvalósításához. Ebbe a mezőbe egy hagyományőrző egyesületet, a Farkas-erdőt és a levendulát helyezték el. Érdekesség, hogy csak olyan elemeket rajzoltak le, amelyek a hivatalos községcímerekben nem szerepelnek.

A harmadik feladat során arra kerestük a választ, hogy a fiatalok miért szeretnek a településükön élni. Személyenként legalább három indokot írtak fel egy cédulára, majd ezeket a csoport közösen megbeszélte. Az azonos vagy hasonló válaszokat csoportosítva kiderült, hogy mindannyian ugyanúgy gondolkodnak: a családot, a közösséget, a települések természeti környezetét mindannyian fontos és pozitív adottságnak tartják.

A műhely utolsó feladata a települések problématérképének megrajzolása volt. Arra keresték a választ a résztvevők, hogy a lakóhelyükről mi hiányzik, mi az, amit a helyi közösség vagy ők maguk meg tudnának valósítani. A válaszok a közösségi tértől és ifjúsági csoport létrehozásától kezdve a több programon át az utak javításáig, és cukrászda, étterem létrehozásáig terjedtek.

A műhelyfoglalkozás igazolta, hogy a fiatalok ismerik a településük adottságait, szeretnek ott élni, de a helyi hiányosságokra is rá tudnak mutatni. A következő találkozások feladata lesz, hogy kiderítsék: hajlandóak-e tenni is a változásért?

Kuglics Gábor