(Vers)ünnepi hangulat, s más egyéb csodák Csíkországban

Megyei irodák / Nemzeti Művelődési Intézet Csongrád Megyei Igazgatósága

A Nemzeti Művelődési Intézet Csongrád Megyei Igazgatóságának munkatársai Erdélyben, Csíkcsomortánban jártak. A Fortis Hungarorum Kulturális Egyesület meghívásának örömmel tettek eleget. A budapesti székhelyű civil szervezet minden év tavaszán itt rendezi meg a Csíki Versünnepet. A Fehérvár Tv pedig minden évben felvételt készít, s adásra tűzi a műsort.

Idén májusban az egyesület immár hetedik alkalommal hívta versmondásra a magyar ajkú fiatalokat.

A Csíki Versünnep a néhai Varga Sándor ötlete volt. 2013-ban első ízben valósította meg a nem kis szervezést igénylő programot. 2016-ban bekövetkezett halála után pedig családja, elsősorban lánya, Varga Anna és felesége, Magdolna vette át a feladatokat.

A rendezvény népszerűsége töretlen, évről évre több a jelentkező. A zsűrinek most 120 ifjú előadását kellett meghallgatni, s értékelni. A téma Ady Endre volt (aki éppen 100 évvel ezelőtt halt meg), de aki mást szeretett volna szavalni, arra is volt lehetőség. A szervezők azt kérték, hogy mindenki olyan verset válasszon, ami a szívéhez közel áll.

Négy korcsoportra bontották a jelentkezőket: az 5-6. osztály, a 7. osztály, a 8. osztály, s a líceumosok csoportjára. A jelentkezők Csíkból, Gyimesből, s Moldvából érkeztek. A zsűriben helyi és környékbeli tanítók, tanárok mellett a Misztrál Együttes tagjai, Török Máté és Heinczinger Mika, Bakonyi István irodalomtörténész, Vakler Lajos, Penna Regia-díjas és Príma Primissima-különdíjas újságíró és Dohorné Kostyál Zsuzsanna, a Csongrád Megyei Igazgatóság vezetője is helyet foglalt.

A gyerekek büszkén öltötték fel aznap reggel a népviseletet, amelynek látványa szintén fokozta a hangulatot, s a nemzeti érzést. Nem beszélve arról, amikor a jelenlévők a Székely himnuszt kezdték énekelni, ami igazán felemelő volt.

Volt, aki a könnyeivel küszködött. Nem csoda, hiszen a külhoni magyarok helyzete most (is) borzasztóan nehéz odakint. (Fontos és sajnos éppen aktuális a nemrégiben gerjesztett Úzvölgye botrány, amely már-már a történelemhamisítással ér fel). Ám e zord időkben is, amikor Székelyföld autonómiája egyelőre kilátástalan, ezek a gyerekek boldogan jönnek szavalni, s igazán büszkék arra, hogy magyarok, s hogy székelyek.

S amíg ők kinyitnak egy könyvet, s megtanulnak egy verset, addig van remény, hogy tovább él a nyelv. A gyerekek a versmondás után izgalommal várták az eredményhirdetést. A szervezőknek köszönhetően senki sem tért haza üres kézzel, emléklap, s egy-egy ajándékcsomag mindenkinek járt. A zsűrinek sem volt egyszerű feladata, a résztvevők az egyes korcsoportokban több esetben osztoztak ketten a második, illetve ketten a harmadik helyezésen. Számos különdíjjal is készültek a szervezők, de a legnagyobb izgalmat az jelentette, ki lesz az a 4 fő, aki nyáron részt vehet a Székelyföldi Varga Sándor Verstáborban és neves színművészektől tanulhat majd. E 4 főt a líceumosok közöl választották ki. Örömük határtalan volt. A gyerekekre csodálattal néztünk, a szervezőkre, s a zsűrire úgyszintén, hiszen oly’ csodálatos módon tudták ösztönözni, motiválni a fiatalokat, hogy azt már-már tanítani lenne érdemes.

A Nemzeti Művelődési Intézet Csongrád megyei igazgatójának és módszertani referensének utazása most egy másik program apropóján is esedékes volt. Június végén lesz ugyanis Csanádpalotán a X. Nemzeti Színjátszó Találkozó és szakmai konferencia. E programra a pályázati forrást irodánk szakmai segítségével nyerte meg Csanádpalota. Most, a személyes találkozás alkalmával, a részleteket is pontosítottuk az előadásokkal, a programmal kapcsolatban, valamint Ferencz Csaba polgármester urat is személyesen tudtuk felkérni a jubileumi találkozón való részvételre. A csomortáni Lármafa Színjátszó Csoport is meghívást kapott Csanádpalotára, így nagy izgalommal készülnek produkciójukkal. A Nemzeti Művelődési Intézet Csongrád Megyei Igazgatóságát Székelyfölddel ezután már a vers is összeköti, az amatőr színjátszáson túl. A csomortáni és a csanádpalotai emberek pedig „örök hűséget fogadtak” egymásnak tavalyelőtt, amikor igazgatóságunk javaslatára hivatalosan is megkötötték egymással a testvértelepülési megállapodást. S hogy mennyire jelentőségteljes a versünnep és a színjátszó találkozók hagyománnyá tétele mind a csíki, mind a Csongrád megyei emberek számára, azt éppen Ady egyik sorát idézve tudjuk legszebben összegezni: „Kicsi országom, újra meg újra hazajön a fiad.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magné Szaitz Éva

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.